Amikor túl sok a „mi lesz, ha…” – Beszéljünk a szorongásról
- Kövér Anikó
- júl. 23.
- 2 perc olvasás
Mindannyian ismerjük az aggodalom érzését. A vizsga előtti idegesség, a munkahelyi prezentáció előtti gyomorszorítás vagy a gyerekünkért való aggódás teljesen természetes részei az életnek. De mi történik akkor, amikor ezek az érzések állandósulnak, túlzottá válnak, és elkezdenek befolyásolni bennünket a mindennapokban?
Ez az a pont, ahol már nem csupán aggódásról, hanem szorongásról beszélünk.
Mi is az a szorongás?
A szorongás egy természetes érzelem, ami segít felkészülni a veszélyhelyzetekre, motiválhat a cselekvésre és éberen tarthat. Evolúciós szempontból túlélésünk egyik kulcsa. Ugyanakkor, ha a szorongás mértéke nincs arányban a kiváltó okkal, vagy akkor is jelen van, amikor objektíve nincs veszély, az hosszú távon kimerítővé válhat.
A szorongás testi tünetei lehetnek:
szapora szívverés,
izzadás,
gyomorgörcs,
alvászavarok,
koncentrációs nehézségek.
Lelki szinten pedig gyakori a folyamatos agyalás, „rágódás”, döntésképtelenség, ingerlékenység, belső feszültség és kontrollvesztettség-érzés. A szorongás nem egyforma mindenkinél
Fontos megérteni, hogy a szorongás nagyon különbözőképpen jelenhet meg. Valaki állandóan készenléti állapotban van, más kontrollálni próbál minden helyzetet. Van, aki inkább elkerül, visszahúzódik, más pedig hirtelen dühkitörésekkel reagál a belső feszültségre.
Egyeseknél a szorongás csak bizonyos helyzetekhez kötődik – például társas helyzetekhez vagy utazáshoz –, míg másoknál általánosan jelen van, szinte minden életterületen. A tünetek gyakran annyira összetettek és összefonódnak más lelki problémákkal (pl. depresszióval vagy önértékelési zavarral), hogy az érintettek sokáig nem is ismerik fel, hogy szoronganak.
Miért alakul ki szorongás?
A szorongás kialakulásában sok tényező játszhat szerepet:
Genetikai hajlam: van, aki „érzékenyebb idegrendszerrel” születik.
Családi minták: ha gyermekkorban gyakori volt a bizonytalanság, a túlzott elvárások, vagy biztonság hiánya, az hosszú távon megnövelheti a szorongásra való hajlamot.
Életesemények: veszteségek, kapcsolati konfliktusok, munkahelyi stressz, teljesítménykényszer –mind fokozhatják a szorongást.
Gondolkodási torzítások: például a „katasztrofizálás” („ha hibázom, minden összeomlik”) vagy a
túláltalánosítás („egyszer már nem ment, tehát soha nem fog sikerülni”).
Mit tehetünk, ha szorongunk?
A jó hír az, hogy a szükségtelen mártékű szorongás kezelhető. A pszichológiai tanácsadás vagy terápia segít megérteni a szorongás gyökereit, felismerni a belső automatizmusokat, és újfajta, egészségesebb megküzdési módokat kialakítani.
Néhány lépés, ami segíthet:
Tudatosítsa, mi váltja ki Önnél a szorongást! Naplóírás vagy egyszerű jegyzetelés is sokat segíthet.
Figyelje meg a testét! A szorongás sokszor testi szinten jelentkezik először – tanulja meg felismerni a saját testének jelzéseit.
Mozgás, légzés, relaxáció: Ezek segíthetnek szabályozni az idegrendszert, csökkenteni a feszültséget.
Ne akarja „kiiktatni” a szorongást – inkább megismerni és elfogadni érdemes.
Kérjen segítséget! Egy támogató szakember segíthet a változás útján elindulni, és hosszú távon is hatékony eszközöket adhat.
Nem Ön „túlérzékeny”, hanem a rendszer szorongat
Végül egy fontos gondolat: sokszor nem egyéni gyengeségről vagy „hibáról” van szó. A mai világ gyors tempója, a folyamatos teljesítményelvárás, a közösségi média összehasonlításai és a bizonytalan jövő rengeteg emberben kelt szorongást. Ön nincs egyedül az érzéseivel, nem kell egyedül megbirkóznia velük.
Ha úgy érzi, hogy a szorongás negatívan befolyásolja az életét, érdemes beszélni róla – akár szakemberrel, akár mással, akiben megbízik. A szorongásról beszélni már önmagában is az első lépés a megkönnyebbülés felé.
Ha úgy érzi, hogy nehéz egyedül megküzdeni a belső feszültségekkel, rendelőnk pszichológusai biztonságos, támogató közegben segítik Önt a változás útján.
