A családterápia egy olyan pszichoterápiás módszer, amely a család tagjai közötti kapcsolati rendszerben gondolkodik, és azt vizsgálja, hogyan hatnak egymásra a családtagok, valamint hogyan járulnak hozzá közösen a problémák kialakulásához és fennmaradásához. A terápia célja nem a hibás megtalálása, hanem a család mint rendszer megértése, és a működési minták tudatosítása, hogy együtt képesek legyenek új megoldási módokat kialakítani.

A családterápia különösen hasznos olyan helyzetekben, amikor:

• tartós konfliktusok, kommunikációs nehézségek nehezítik a kapcsolatokat,

• egy gyermek vagy serdülő viselkedési, érzelmi problémái jelennek meg,

• válás, újraházasodás, gyász vagy más életesemény megbontja a családi egyensúlyt,

• pszichés vagy testi tünetek valamelyik családtagot érintik, és ez kihat a többiekre is.

Az ülések időtartama hosszabb, mint egy átlagos pszichoterápiás óra, mivel a terapeutáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az összes családtag interakcióit. A legtöbb esetben az ülések 90 percesek, és a folyamatot két családterapeuta vezeti. A résztvevők köre az aktuális témától függően változhat: nem szükséges minden alkalommal a teljes család jelenléte.

Egy családterápiás folyamat általában 6–25 ülésből áll, a probléma természetétől és a család igényeitől függő gyakorisággal. Kezdetben heti vagy kétheti rendszerességgel zajlik, később havonta, a lezárás után pedig akár 6–12 hónappal is sor kerülhet utánkövető alkalomra. 

A klasszikus családterápia mellett ma már egyre elterjedtebbek az egyéb formák is, mint például a családkonzultációk, a családi pszichoedukáció és a szülőcsoportok, melyek jól illeszthetők a családsegítés vagy gondozói munka keretei közé.